a karcagi Szebb Jövő újság

Február 20-án Varga Géza jobbikos képviselő interpellált a nyékládházi gazdák érdekében, kérdést intézve Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez: „mikor lesz a föld azé aki megműveli?” Miután a téma akár a karcagiakat is érintheti, ismertetjük az interpelláció alapját és vázlatosan idézünk a beterjesztett kérelemből valamint a kapott válaszból.

Miután a korábbi uralkodót 1990-ben elzavarta a népakarat, a képviselt gazdák apró földecskéket kaptak, 20 éves használatra, ahol gyümölcsöst telepítettek, és 118-an megalakították a Hejőfruct szövetkezetet, úgy ahogyan azt a nemzeti vidékstratégia és a Darányi-terv is tartalmazza. Majd 15 év elteltével, Varga Gézát idézve: „a gyümölcsösre beborult az ég, és jöttek a farkasok. Az új birodalom helytartói pénzre, még több pénzre vágytak. Kitől is remélhették a legtöbb pénzt? Hát persze, hogy a külföldi ordasoktól. Ezért úgy döntöttek, hogy szakítanak a Szent Korona ősi törvényével, és akár nekik is eladják a földet, amelyen a kis magyar gazdák gyümölcsöst telepítettek, gazdálkodtak. A helytartók jól elrendezték, hogy kreált törvényeik szerint jogszerűnek tűnjék a folyamat. Az ősi igazságok persze nem számítottak semmit.  Kellett egy stróman és egy budapesti ügyvéd, ez utóbbi 1,6 milliárd forintot mindjárt kölcsönadott a strómannak, és a jelzálogot be is jegyeztette a földdarabra. A jelzálogot az ügyvéd hamarosan engedményezte egy osztrák vállalkozásnak. De mindezekhez kellett egy egész gépezet is, hivatalnokok, jogászok, politikusok és hasonlók, hogy ez az osztrák farkas végül bekapja valamennyi magyar gazdát szövetkezetestől, gyümölcsöstől, az ősi igazságaikkal együtt. Miniszter úr, azt kérik ezek a gazdák, hogy ez év március 1-jén lejáró szerződésüket csak legalább 5 évvel, kitolhassák. Az ön beavatkozására van ahhoz szükség, hogy a jog árnyékában turkáló valamennyi stróman és ügyvéd vagyonosodási vizsgálatával végre érvényt szerezzen az igazságnak, ne csak a jognak - mert a haza nem eladó.”

A miniszter válasza: „Nem történt itt más, mint hogy a rendszerváltás körüli zavaros időkben egy állami gazdaság bizonytalan jövőt látó vezetői az állami tulajdonú földet felhasználva, bevonva néhány dolgozót is, telepítettek maguknak egy ültetvényt. (…) A '90-es években elfogadott gyakorlat volt, hogy egy ültetvény esetében a föld tulajdonjoga elvált az ültetvény tulajdonjogától. Ezt felismerve és azt is, hogy lehetőség van földtulajdon szerzésére egy kis ügyeskedéssel, próbálták az ültetvény művelői megvásárolni a területet. Sajnos, egy kis hiba csúszott a számításba, váratlanul az érintett bérlőkön kívül egy másik vevő is jelentkezett, aki az 500 ezer forintos hektáronkénti vételár helyett több mint 1 millió forintot ajánlott a nyilvános pályázaton, így ő nyerte el a föld tulajdonjogát. (…) A terület értékesítésétől kezdve magánszemélyek jogviszonya áll fenn, abba az államnak, a Nemzeti Földalapnak beleszólása nincs. (…) Tisztelt Képviselő Úr! Önnek is azt tudom mondani, hogy sem a miniszterelnöknek, sem a vidékfejlesztési miniszternek nincs arra lehetősége, hogy két magánszemély között kikényszerítse a bérleti szerződés meghosszabbítását.”

     Varga Géza: „Tisztelt Miniszter Úr! (…) ön is azok mellé a helytartók mellé állt, akik gyakorlatilag a strómanoknak és a budapesti ügyvédeknek segít, hogy zsebszerződéssel kijátsszák a földtörvényeket. A kormány nem ezt ígérte. A kormány azt ígérte, hogy a zsebszerződésektől meg fogja védeni a magyar földet, a magyar gazdákat. (…) Ön a fél hektár tulajdonú gazdákat próbálja úgy beállítani, mintha ők a rendszerváltás zöldbárói lennének. Hát, enyhén szólva ez nevetséges megközelítés.”

                                                                                                                    Részletek a Parlamenti Naplóból.